Érdekes kísérletnek lehettünk nemrég részesei. Kétség nem fér hozzá, hogy a mindennapokban már-már hozzá vagyunk ahhoz szokva, hogy ha valamilyen ismeretlen helyre kell menni, akkor csak elővesszük az okostelefonunkon található navigációt, hogy az mondja folyamatosan mikor és hol kell bekanyarodni. A Mercedes-Benz gondolt egyet és szervezett egy olyan versenyt, amelyben GPS navigáció használata nélkül kell eljutni egy adott helyre, majd onnan vissza.
A kiindulási pont a balatonfőkajári versenypálya volt, ahonnan Pannonhalma felé kellett venni az irányt, a nap végére pedig vissza kellett érkezni a kiindulási pontra. A részt vevőknek párokat kellett alkotniuk, csak úgy, mint a rallyban. „Egyedül nem megy, ezt megmondta a Kern meg a Garas, kell valaki, hogy arass” – csendült fej a fejemben egy dalszöveg idevonatkozó része. És ezt a versenyt nem lehetne megcsinálni navigátor nélkül.
Hozzám a Mercedes-Benz Haszonjárművek értékesítési és marketing igazgatója, Szilveszter Tibor került, akinek a szemében láttam megvillanni azt az elszántságot, mint ami Luís Moyáéban, a kétszeres rally bajnok Carlos Sainz navigátoráéban is szikrázott régebben. Ők együtt 24 győzelmet hoztak össze, mi ketten pedig az elsőre készültünk. Látszódott, ez bizony olyan verseny, ahol fel kell tűrni az ingujjat és le kell venni a mandzsetta gombot!
Elsőként egy vadonatúj Mercedes-Benz eVito volánja mögé ültem be, amely teljesen feltöltve várta, hogy teljesítsük vele az első kihívást. „Úgy indulj el a rajtnál, hogy a messzebb lévő bóját pont 15 másodperccel később érd el”- mondta nekem az inputot Tibor. Ekkor átfutott az agyamon, hogy talán korábban kellett volna meginni azt a kávét, mert valószínűleg még nem ért le így reggel tízkor. Elsőre úgy hangzott ez az instrukció, mint amikor az autós újságírók a magyar női vízilabda váltogatott tagjaival meccselhettek és valaki odavette nekem, miközben készültem nem megfulladni, hogy ne hagyjam már a Vályi Vandát elmenni, aki olyan hangtalanul és gyorsan kúszott el mellettem mint egy krokodil. Szerencse, hogy most nem kellett medencébe ugrani, de vízre felúszás azért volt, mert egész nap esett az eső.
Másodpercek kérdése
A navigátor instrukcióját feldolgozva ráléptem a gázpedálra és már suhantunk is, csak éppen a rekuperáció mértékén felejtettem el állítani, ezért miután levettem a lában a pedálról, lendületesen lassulni kezdett a kocsi. „Megvolt?”- kérdeztem. Tibor udvarian közölte, hogy talán néhány másodperccel később értünk a bójához. Ezekért büntetőpontokat vonnak le. Pontosan kell elérni a szenzort, akkor békesség van. „Lesz még ilyen?”- tettem fel aggódva a kérdést. „Ó, de még mennyi!”– tette hozzá viccesen.
Mercedes-Benz eSprinter
Az újdonság kétféle karosszéria változatban (furgon és platós) és hosszúságban, háromféle akkumulátor kapacitással elérhető. Az elektromos furgonra vágyók 56 kWh, 81 kWh, valamint 113 kWh kapacitású variánsokra csaphatnak le. Amennyiben a legnagyobbat választja valaki, akkor 440 kilométeres hatótávra tehet szert.A vállalat sajtóanyaga azonban kiemeli, hogy akár 530 kilométeres hatótáv is elérhető vele kizárólag városi használat esetén (WLTP City).
Az első etap „csak” 120 kilométeres volt, de már az első kilométereken a kilencvenes évek Vitóiról kezdtünk el nosztalgiázni, amelyek mind megjelenés, mind komfort terén magasan kiemelkedett akkoriban a mezőnyből. A vörös színű, szürke lökhárítós nagyon elegáns volt abban az időben, amikor még a Barkasok sem voltak ritkák az utcán. Talán emiatt, talán más miatt sikerült eltéveszteni az irányt egy kereszteződésnél. Mi történik ilyenkor? Semmi komoly, de navigátornak rá kell számolnia a pluszban megtett kilométereket az itinerben megadott instrukciókra. Már csak ezért sem ajánlott hibázni.
Egy pillanat, amikor nem igazán esett az eső.
Szarvaskútnál aztán jöttek a szarvasok, na nem az úton, hanem a pihenőidőben meg lehetett etetni az amúgy délelőtti szisztájukat töltő patás állatokat. A szarvasetetés Daimler-Benz egyik leghíresebb magyarját juttatta eszünkbe. Fogalmam sincs, hogy, de eszembe jutott, hogy Londonban a Mercedes-Benz World épületének egyik lifjtéről az ő képe néz vissza. (A rénszarvas tesztről aztán egy másik Mercedes-Benz is beugorhat, de őt talán ne keverjük most ide.)
Barényi Béláról úgy tartják, hogy olyan mérnök volt, aki a lehető legtöbbet adta hozzá a személyautók biztonságához. „A magyar származású osztrák mérnök 2500 szabadalommal járult hozzá a közlekedésben részt vevők biztonságához. Az ő vezetésével kezdtek el 1959-ben biztonsági törésteszteket alkalmazni a személyautóknál a Daimler-Benznél. 1966-ban pedig Hans Scherenberggel közösen megalkotta az aktív és passzív biztonság mai napig is érvényes felosztását”- árulta el Szilveszter Tibor., aki a karrierjét Saab autók eladásával kezdte. Barényi Béla hatalmas megtiszteltetéshez jutott, hiszen 1994-ben iktatták be a Detroit-közeli Dearbornban található Automotive Hall of Fame-be, azaz az autóipari hírességek csarnokába. Ezzel egyedüli magyarként kapta meg ezt az elismerést.
Mercedes-Benz eVito
Az eVito 60 kWh-os, illetve 90 kWh akkumulátor-csomaggal készül, utóbbival akár 480 km is megtehető egy feltöltéssel a WLTP-ciklus szerint. Emellett akár a modell személyszállító változatánál alkalmazott, 150 kW teljesítményű (204 lóerő), 365 Nm-es nyomatékú villanymotorral is megvásárolható.
Tojáshéj a menetpedál alatt
Miközben mi Barényiről értekeztünk egyszer csak megjelent egy fickó és jelezte, hogy tekerjük le az ablakot. Kiderült, hogy ő a szervező csapathoz tartozik és azt kérte, hogy a következő szakaszon energiahatékonyan vezessünk, mert felírjak a fogyasztást. Lejtős, 70-90-es tempójú útszakaszok következtek, imitt-amott falvacskákkal.
A vitorlázás funkció kihasználásával és menetpedál alá rejtett képzeletbeli tojáshéjjal sikerült fogyókúrára bírni az eVitót, miközben erőkifejtést nem igénylő kormányzással tekeregtünk a kanyargós úton. Soha ennyit nem sikerült kihozni a modellből: 11 kWh/100 km-es volt az energiafelhasználás a mérési pontnál. Vigyorogtam mint a repedt dinnye. Az instruktor viszont megjegyezte, nem rossz, de volt már jobb is. És előállt farbával: valaki 8,5 kWh/100 km-.es értéket hozott össze. Azt hiszem az ilyen ember minden fuvarozó cégnek áldás lenne!
Amikor megkérdezték, hogy állunk a hatótávval
Pannonhalmára már kissé éhesen gurultunk be. 121,5 kilométer három óra alatt, rövid pihenővel. A 996-ban alapított Bencés Főapatság látványa azonban mindenért kárpótolja az embert. A monostor könyvtára mintegy 300 ezer kötetet őriz. És ezekre nincs rálátása a mesterséges intelligenciának. De nem csak emiatt, hanem a helyi sörfőzde miatt is érdemes erre ellátogatni. No, meg azért is, mert valaki nagy szenvedéllyel gyűjti a ’80-as évek álomkombiját, a Citroen BX-et, mert egyszerre több is áll belőlük Pannonhalmán.
Óvatosan a hatótávval
A második, 124,5 kilométeres etapra egy eSprintert kaptunk. Itt viszont kezdett forróvá válni a helyzet, mert a hátralévő hatótáv csak 75 km volt. „Sebaj, majd rekuperálunk”- mondtam némi iróniával, de tudtam, hogy amúgy van egy csapat, aki olyan eVitóval áll ugrásra készen, aminek a hátuljában egy hatalmas akkumulátor van, amiről aztán fel lehet tölteni az eSprintert. Meglepő módon azonban nagyon lassan fogyott a hatótáv. A következő 63 kilométeres szakaszt kellett átvészelni, mert Bodajkon, az 1839-ben épített Vadászkastélynál már készenlétben állt egy önjáró, Star Wars droidra hasonlító töltő.
Csókakő irányába, úton a Miklóscsabi Pincészet felé lejtős kerékpár utak vártak ránk, amin engedélyezett volt a gépjárműforgalom is. „Na, most fognak nagyot nézni a helyiek, ha tucatjával gurulnak el a szőlős kertek alatt a Sprinterek”-mondtam Tibornak. Ő viszont inkább arra koncentrált, hogy ne eressze el a kapaszkodót, ugyanis hirtelen vizátereszek és a szélvédő magasságáig leérő faágak kerültek elénk. A helyzet kezdett olyan lenni, mint a Csupasz Pisztoly filmek intróiban. Az eSprinter csak ment és ment, vár vártam mikor tűnünk fel egy tekepályán, vagy egy étteremben.
A Sprinter 30 éves évfordulóját ünnepli idén
Az eSprinter nem ismert lehetetlent. Az akkumulátor töltöttsége alig csökkent, Bodajkra végül 27 km-es hatótáv szinttel gurultunk be. Sajnos a töltésnél a mi kocsink maradt utoljára, így minimális rátöltéssel tudtunk tovább indulni. Fehérvárcsurgónál aztán mindkettőnkben elromlott az iránytű. Ez úgy hatott ránk, mint a hajósokra a Bermuda-háromszög. Viszont legalább megtudtuk, hogy Fehérvárcsurgón még volt bánya, ahol főleg üveghomokot bányásztak. Nem mellesleg pedig ott lakik az ország egyik legjobb karóra szakértője és kürtős-kalács készítője!
Extra gyors töltés
Székesfehérvárnál az Aldi-parkolóban aztán volt nagy meglepetés mikor egymás után gurultak be az eSprinterek és eVitók a gyorstöltésre. Ezek az E.ON töltők extra gyorsan küldték az eSprinterbe az elektronokat. 10-15 perc alatt majdnem 150-180 km-es hatótávra tettünk szert. (A legnagyobb akkupakkal az eSprinter egyébként több mint 400 kilométert is elmenne.) Ennek már elégnek kellett lennie a Balatonfőkajárra való visszaérkezéshez. Tibor a telefonálásra használta ki a pihenőt: „Szóljatok a srácoknak, hogy várjanak meg az eredményhirdetéssel” – mondta valakinek a telefonban. Hangjából nyugodtság áradt, sem mint csalódottság, vagy kétségbeesés. Ám ebből már azért tudtam, hogy nem leszünk elsők.
300 kW-os teljesítménnyel töltöttünk Székesfehérvárott
Mégis úgy érzem nyertünk valamit. Olyat, ami nagyon-nagyon értékesnek nevezhető. Ez nem más, mint a tapasztalat. Hogy neki lehet indulni a melónak egy elektromos furgonnal. Nincs hatótáv és töltőpara. Több mint kétszáz kilométert hagytunk magunk mögött amikor begurultunk a balatonfőkajári versenypályára este hét órakor. És persze, nem maradhatott el az egymillió dolláros kérdés: hol voltunk ilyen sokáig?
Szerintem csak a szarvasetetéssel és a Bodajki Vadászkastély bejárásával mehetett el az idő. A győzelem elmaradása ellenére sem maradt bennem hiányérzet. Egyedül a szurkolók hiányoztak az út széléről, mint a nagy rally versenyeken. De hiányuk érthető, hiszen egyrészt hangtalanul suhant a mezőny, másfelől pedig pocsék idő volt. A legfontosabb tanulság még is az, hogy ha nincs GPS-eszed, akkor legalább olyasvalaki legyen melletted, aki tudja azt utat! És mellette még jó beszélgetőpartner is. Bízom benne, hogy a túra hagyományteremtő jelleggel indult. Ha van verseny, ahol az ügyesség és a rátermettség számít, akkor az ez.
